A deviancia illegitim kezelési formái

Gordon W. Allport

Leghíresebb könyve "A személyiség alakulása" (1937) magyarul is megjelent már 1980-ban, azóta több kiadást is megélt e klasszikus mű.

William Graham Sumner 1906-ban, a klasszikus "Folkways" című művében helyezte az etnocentrista gondolkodást társadaoltudományi kontextusba.
Theodor W. Adorno nevéhez fűződik az "F-skála", ami a személyiségben mutatja ki a fasisztoid beállítódást

A deviancia illegitim kezelési formái: rasszizmus, etnocentrizmus, előítélet, sztereotípiák stb.

Az illegtim szó a törvényben nem szabályozott, vagy a törvény által megtiltott cselekedeteket jelenti. Etikai szempontból az illegtim kifejezés azt jelenti, hogy nem az aktuális morálnak, vagy a társadalmi konszenzuson (megegyezésen) alapuló magatartásformának vagy jelenségnek engedelmeskedő. Ez nem feltétlenül fedi le az illegális kifejezést, azaz egyes illegitim megnyilvánulásokat a törvény nem feltétlenül tilt.

A hatalom formái:

- Jutalmazó és büntető hatalom: A szankcionálás (jutalmazás és büntetés) eszközeinek birtoklása jellemzi.
- Kompetencián alapuló hatalom: A szükséges információk és képességek birtoklása jellemzi.
- Azonosulási hatalom: A hatalom az engedelmeskedő fél azonosulási késztetéséből ered.
- Legitim hatalom: Meghatározott normák, szabályok elfogadásán alapul.

Norma: Olyan szabály, amely kimondja, hogy bizonyos helyzetekben v. bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogyan kell viselkednünk, cselekednünk vagy gondolkodnunk. Ilyen szabályok gyűjteménye, pl.: a Tízparancsolat.
Differenciális asszociáció: Az egyén számára több pszichés és másfajta előny származik a törvénysértő, mint a törvénytisztelő helyzetdefiníciókból.


A rasszizmus

A rasszista gondolkodás a következő elveken alapszik:
- szignifikáns és elemi különbség van a népcsoportok genetikai állományában;
- ezeket mérni lehet egy skálán, amelynek fokai "alacsony" és "felsőbb" kategóriákat tartalmaznak;
- ennek a skálázásnak politikai, szociális és gazdasági következményei vannak.

Az etnocentrizmus

Az etnocentrizmus egy olyan tendenciára utal, amelyben az egyén a saját kultúráját helyezi a középpontba.
William Graham Sumner (Yale Egyetem) szerint az etnocetrizmus egy olyan nézőpont, amiből az egyén a saját csoportját tartja a középpontban. A deviáns személyek e nézet szerint tehát kiesnek ebből a középpontból.
Arra való hajlam, beállítottság, hogy egy másik kultúra szokásait, értékeit, meggyőződéseit a saját kultúránk szemszögéből ítéljük meg.

Ezzel kapcsolatban pár fontos fogalmat kell meghatározni:

Kultúra: Mindazt magába foglalja, amit egy nép vagy az emberség a történelme során létrehozott, amivel a természettől kapott adottságait, képességeit kiegészítette, és amit generációról generációra továbbad. A kultúrához hozzátartozik minden, amit nem a természet, hanem valamely emberi közösség alkotott. Valamely nép, valamely társadalom kultúrája fő vonalakban az illető nép
-nyelvét (mint az elvont gondolkodás és a kommunikáció eszközét),
-technikáját (termelőeszközeit, termelési tudását és termékeit: élelmét, ruházatát, lakását, használati tárgyait stb.),
-viselkedésmintáit (szokásait, normáit, értékeit),
-intézményeit (családi életét, rokonsági rendszerét, törvényeit, gazdasági életét, társadalmi rendjét, törzsi v. államszervezetét stb.),
-tudását (ismereteit, hiedelmeit, vallását, tudományát) és
-művészetét (mondáit, zenéjét, dalait, táncait, díszítményeit stb.) foglalja magában

Szubkultúra: A többségi, domináns kultúrát fő vonalaiban elfogadó és követő, de attól bizonyos vonatkozásban eltérő kultúra.

Kulturális pluralizmus: Több kultúra egy országon, társadalmon belüli együttélése. Az ilyen társadalmat pedig multikulturális társadalomnak nevezzük.

Ifjúsági szubkultúra: Életkori sajátságokon alapuló kultúra.

Deviáns kultúra: A megszokottól eltérő és széles körben helytelenített viselkedésen vagy meggyőződésen alapuló szubkultúra.

A diszkrimináció

A diszkrimináció minden olyan pozitív vagy negatív viselkedés, amely egy társadalmi csoport, vagy annak tagjai felé irányul. Egy csoport elleni diszkrimináció mindig egy másik csoport melletti diszkriminációt eredményez. Pl. a munkáltató az azonos vagy esetleg jobb képességű cigány embert nem veszi fel, inkább a fehér embert alkalmazza.

Az előítélet

Egy társadalmi csoportnak vagy a tagjainak (reprezentánsainak) pozitív vagy negatív értékelése. Pl. a cigányok bűnözők.

Az előítélet oka
- Az emberek pozitív vagy negatív (valencia) tulajdonságaival kapcsolatos hiedelmek az előítélet okai.
- Autoriter személyiség (Adorno)
-- nem tudják elfogadni saját rosszindulatukat
-- kritika nélkül hisznek a tekintély legitimitásában (a deviancia elleni legitim küzdelem eszközei: medikalizáció, média, börtön)
-- saját hiányosságaikat másokban vélik felfedezni
-- az előítélet megvédi őket a saját belső konfliktusaik és kételyeik felismerésétől
- Az előítélet nem kivételes jelenség, hanem szabály, mindenki küzd vele, mindenkinél jelen van


Sztereotípiák

Egy társadalmi csoportról alkotott kognitív reprezentáció vagy benyomás, amit a csoportra jellemző tulajdonságokkal és érzelmekkel kötünk össze. Még nem jelent előítéletet vagy diszkriminációt, de arra sarkall. Pl. a cigányok buták.

Egyes sztereotípiák pontosak: pl. a nők kevésbé agresszívek, befolyásolhatóbbak, emocionálisabbak, és demokratikusabb vezetők. Ezek túl tág kategóriák: az agresszió lehet szóbeli és pszichológiai is, a befolyásolhatóság csoportbeli (ebben jobbak a nők) nem csak csoportközi (ebben a férfiak), az érzékenység verbalitás is lehet, a vezetői képességet a való életben nem lehet mérni, csak a laboratóriumban.

Más sztereotípiák pontatlanok: büdös, lusta, klikkesedő: ezek a kategóriák szubjektívek.

A sztereotípia feladatai:

- Igazolni képes egy - egy csoport kategorikus elutasítását, és ily módon a csoportközi viszonyokban fennálló egyenlőtlenségek igazolására, leplezésére szolgál.(Szociológiai funkció.)
- Válogatás vagy kivetítés révén fenntartja az észlelés és a gondolkodás egyszerűségét, kielégíti a gyors tájékozódás, felszínes de könnyű eligazodás igényét. (Megismerési funkció.)
- A csoport tagjai a sztereotípiák segítségével "félszóból" is megértik egymást, s ezáltal kommunikációjukat az ismerősség, otthonosság, bennfentesség jellemzi.(Társadalomlélektani funkció.)

Az autoriter személyiség

(zártság és nyíltság)
Nézetrendszer: mindazok a meggyőződések, elvárások, hipotézisek, s ezek együttesei, amelyeket a személy igaznak tart egy adott időben arról a világról, amelyben él.

Igazoló (igaznak vélt) nézetek

Cáfoló (tévesnek vélt) nézetek

Dogma = a helytelen problémamegoldásokat igyekezett kiküszöbölni a keresztény vallás ideologisztikus rendszeréből.

Zárt gondolkodás

- A nézetek elfogadása inkább a belső késztetésektől és/vagy külső hatalomtól származó jutalmazásoktól, illetve büntetésektől függ
- Nagyfokú a nézetek izolációja
- A cáfoló nézetek mindig másodkézből, a személy igazoló forrása által megszűrve és adagolva jutnak el a személyhez

Nyílt gondolkodás
- A nézetek elfogadása inkább attól függ, hogy azok mennyire tükrözik helyesen az objektív valóságot
- A pszichés késztetések és a külső, tekintélytől függő megerősítések befolyásoló szerepe minimális
- A nézetek független megítélés termékeként keletkeznek a személyben, és ha téves voltuk bebizonyosodik, a korrekcióra bármikor lehetőség nyílik.
Előítélet: Társadalmi csoportokról és a hozzájuk tartozó egyénekről lehetnek - bizonyos szempontból szükséges is, hogy legyenek - előzetes ítéleteink. Előzetes ítéleteink csak akkor válnak előítéletté, ha az újonnan feltárt ismeretek nem képesek változtatni rajtuk.
(G. W. Allport definíciója szerint "az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezzük róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik".)

Tekintélyelvű v. autoriter személyiség: Kialakulásának gyermekkori konfliktusokban gyökerező okai vannak. Fő jellemzői a merev, konvencionális gondolkodás, tekintélytisztelet nála magasabb pozíciót betöltő egyének iránt, és gyanakvás, megtorlásra való hajlandóság a gyengébbek felé.

Az előítéletesség pszichológiai okai: a frusztráció, az elfojtás és a bizonytalanság.

Az előítéletesség felerősödésének okai:

- A hirtelen társadalmi változás, a mobilitás növekedése.
- A társadalmi csoportok közötti kommunikáció hiánya és a kialakuló tévképzetek.
- A társadalom heterogenitása, a kisebbségi csoportok mérete és sűrűsége, valamint a bevándorlás üteme.

A vélemény

A vélemény speciális, egy-egy tárgyra vonatkozó, alkalmi megnyilvánulás, szemben az attitűddel, illetve az egyén által képviselt általános orientációval.
A vélemény nyílt, jól megfigyelhető, ésszerűnek tűnő kijelentés, szemben a rejtett, gyakran lappangó, irracionális összetevőket is tartalmazó attitűddel, melynek feltárása nehézkes, bonyolult és bizonytalanságokkal teli.
A véleményt viszont a nézethez viszonyítva a változékonyság, ingatagság, indokolatlanság jellemzi.
Nem vélemény a tényekre vonatkozó ítélet, a logikailag bizonyítható elmélet alapján kifejtett megállapítás, és a tudományos, politikai, művészi, vallási vonatkozású állítás.
A vélemény a személyes tudás periférikus képződménye, és meghatározó jegye a beágyazatlanság, vagyis az alkalmi jelleg, a változékonyság, a múlandóság. Ha centralizálódás megy végbe, akkor a vélemény nézetté, attitűddé, meggyőződéssé válik.

A deviancia legitim kezelési formái

A deviancia legitim kezelési formái: medikalizáció, bűnüldözés, média

A legitim szó törvényszerűt, jogszabályszerűt, törvényest jelent. A társadalom legitim módon küzd a devianciák ellen. A legitim forma nem biztos, hogy összecseng a humánus vagy az optimális kifejezésekkel. A büntetés-végrehajtás nem mindenható.

A medikalizáció

"Tudod, hogy milyenek azok a helyek. Sorban állsz egész nap, hogy megvizsgáljanak, de az orvos nem teszi meg, mert ha a szegényekkel érintkezne, beszennyeződne. Alig néz rád, aztán megír egy receptet, azt mondja, hogy itt és itt váltsd ki, és mondd meg, hogy én küldtelek. A gyógyszer ingyenes lenne, de pénzt csinálnak még a nyomorúságból is." - Indra Sinha: Valamikor ember voltam c. könyvéből.

A medikalizáció szociológiai fogalom, a deviancia elleni gyógykezelést vagy gyógyszeres kezelést jelenti. Ezek a kezelések általában csak valamilyen kényszer (testi vagy pszichológiai) hatására alkalmazhatók. Az egyházi és az egészségügyi intézmények kiterjedt hatalommal rendelkeznek, hogy a deviáns személyeket klasszifikálják, kategorizálják, vagy labelingnek (címkézés, skatulyázás) vessék alá. Ez azt eredményezi, hogy egyre több tudományos és orvostudományi elmélet keletkezik a deviáns magyarázatára. Egyes radikálisabbnak mondható egyházi szervezetek a mentális zavarok tüneteit megszállottságnak minősíthetik, és a deviáns személynek a megtérés és a korlátlan engedelmesség fejében ajánlják fel a gyógyulást. Ilyenkor nem ritkán a deviánsnak címkézett személy nem csak a devianciájától szabadul meg, hanem az egész vagyonától is.

A devianciát olyan szerepnek is fel lehet fogni, amit a személy azért vállal, hogy gyógykezelés alá kerüljön, ilyen módon az egészségügyi medikalizáció még azt is befolyásolja, hogy a személy milyen szerepet játsszon, hogy esetleg betegnek minősítsék. A betegnek labelizált személyt a társadalom felmenti a normaszegésért vállalandó felelősség alól, ezért egyes személyek beletanulnak az „elmebajos”, ”nem beszámítható” vagy a „korlátozottan beszámítható” szerepbe. A társadalom felmentő gesztusa a gyógyszeres kezelés befejezéséig tart.

Számos, önmagát legitimnek tartó államhatalom visszaélt a medikalizációval, és a gyógyszergyárak marketingtevékenysége egyes kutatók (pl. Thomasz Szasz) a mai napig csak formailag legitim.

A hazai börtönökben ilyen jellegű problémát jelent az Rivotril („rivó”) tabletta. A fenti kép Császár László gyűjtéséből származik.

A nyugtatószerek osztásával a következő rendszerelméleti (funkcionalista) kritikát lehet megfogalmazni:
- egyes biztonsági jellegű kérdéseket az egészségügyi szakterület végez
- a gyógyszereknek jelentős és káros mellék- illetve utóhatásai vannak
- a gyógyszerek osztása az illegális, börtönbeli kábítószer-piac keresleti és kínálati oldalát is felerősíti
- a gyógyszerek illegális jelenléte (becsempészés) csökkenti a büntetés-végrehajtás kereslet-, ártalom- és kínálatcsökkentési kábítószerügyi stratégiájának hatékonyságát
- az ilyen hatású gyógyszerek osztását jogszabály nem rendezi (az IMEI legitim funkciója merőben más) – ezt a felvetést óvatosan kell kezelni!
- a gyógyszerek ugyanúgy függőséget, toleranciát és szociális izolációt okoznak, mint az illegális drogok

A klonazepam szerkezeti képlete

A Rivotril tabletta benzodiazepin származék, vagy: klonazepam. Depresszáns gyógyszer, ami azt jelenti, hogy nyugtató hatása van. Ilyen gyógyszer a drágább Xanax is. Korábban az ilyen gyógszereket antianxiotikumoknak nevezték, azaz a harag, a rettegés és a félelem leküzdése ellen adták. A Rivotril eufórikus hangulatot eredményez. Mellékhatásai a következők:
- depresszió,
- kábultság,
- idegesség,
- anterográd amnézia (amikor a rövid távú memóriából az információ nem kerül át a hosszú távú emlékezetbe)
A Rivotril 1-2 hetes alkalmazás (vagy illegális szedés) után, az abbahagyás esetén utóhatásokat generál, azaz elvonási tüneteket okoz, és gyógyszerrel szembeni tolerancia is kifejlődik (egyre többet kell bevenni a kívánt hatás elérésének érdekében).
A Rivotrilra is, mint minden drogra, jellemző a set-setting elmélet, azaz az egyéntől és a környezettől együttesen függ a drog hatása (és az elvonási tünet), ezért a börtön mint zárt tér veszélyes helyzeteket teremthet.

A Rivotril tabletta illegális börtönbeli kereskedelme ellen minden eszközzel fel kell lépni.

Tegretol és más hepatotoxinok

A medikalizációval kapcsolatban meg kell említeni, hogy egyes az egészségügy által gyakran felírt gyógyszerek (antibiotikumok, különösen a penicillin) súlyosan májkárosító hatásúak. De szintén hepatotoxikus a karbamazepin, azaz a tegretol.
Az utóbbi időben a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben a fogvatartottak nem csak a rivotrillal élnek vissza, hanem a tegretollal is. A hepatotoxikus gyógyszerek ugyanúgy hapatitist (májgyulladást) idéznek elő, mint a hepatitis vírusok, ezért nagyon veszélyesek, adagolásuk szigorú körültekintést követel meg.
A fogvatartottnál orvosi papír nélkül talált tegretol tabletta azonnali orvosi vizsgálatot követel meg, mert a gyógyszer többek között antipszichotikum és antiepileptikum is.
Nem lehet véletlen, hogy a fogvatartottak rábukkantak a tegretolra, hiszen a gyógyszert a poszt-traumatikus stressz szindróma (lásd Előzetesek c. fejezet, 3. évfolyam) kezelésére is alkalmazzák. Az orvos felügyelete nélkül szedett tegretol többek között sárgaságot, bőrkiütést, étvágytalanságot, látászavart, émelygést, kábaságot, látászavart, hányást és (ezek a tipikus tünetek) szédülést, álmosságot, tántorgó, rendezetlen járást (ataxia) és izgatottságot okozhat.

Bűnüldözés

Gyakran tapasztalható társadalmi jelenség, hogy a deviáns magatartás csak akkor készteti a bűnüldöző szerveket cselekvésre, ha az már jelentősen zavarja az állampolgárok mindennapi életét. A bűnüldöző szervek tudatában vannak a bűnözésnek, de az ügyek mégsem jutnak ügyészi szakba. Így lehetséges az is, hogy a börtönben tartózkodó személyek nem a legveszedelmesebb bűnözők, hanem azok, akiket az igazságszolgáltatás képes börtönbe juttatni.

Média

Az értékek nyilvános konstrukcióját (megalapozását) a tradicionális társadalmakban korábban a vallás, a felvilágosodás után a tudomány, a filozófia és a művészetek látták el. Korunkban – a posztmodern kultúrákban – ez a szerep a médiára és a populáris kultúrára hárul. Császi Lajos szavai szerint a neodurkheimista szemlélet szerint a média a mai társadalom elektronikus folklórja, amely ugyanúgy orientálja, informálja, szórakoztatja, kritizálja és motiválja az embereket, mint az orális folklór.
A populáris médiában a mindennapi élet szokásainak, tapasztalatainak, értékeinek, vágyainak, félelmeinek, hiedelmeinek és reményeinek szimbolikus kifejeződését látjuk, és ezeken alapul a társadalom normatív rendjéről alkotott kollektív képünk és a közmorál is. Ilyen szempontból a média hatalmas erővel rendelkező normaalakotó forrás, és részt vesz a társadalom értékrendjének kialakításában.
A média a deviancia fogalmát újradefiniálja:
- a marketing jellegű, minden tudományosságot nélkülöző, ellenben kellő hírértékkel felruházott riportok rossz színben, és a társas környezetből kiragadva ábrázolják a devianciákat
- a média káros hatással van a fogvatartottak reintegrációjára is: az általa közvetített értékek nem felelnek meg a reszocializációs céloknak
- a média rossz színben – a kontextusból kiragadva – szemléli és ábrázolja a büntetés-végrehajtást is: hírértéke csak a rendkívüli eseményeknek van. 2005-2007 tájékán a BVOP-re számos médiaügyi kérelem érkezett a „Balástyai Rém” vagy „Cini” ügyben, de egyetlen egy sem a börtönök tágabb környezetével, vagy a börtönártalmakkal kapcsolatban.- azzal is a média okolható, hogy a börtönökbe pragmatikusabb felfogású civil szervezetek nem mennek.

Társas tanulás elmélet

Fliegauf Gergely: A differenciált asszociációs elmélet és a kognitív behavior terápiák kapcsolata: a börtön...

Aaron Beck elmélete és gyakorlati foglalkozásai azon alapszanak, hogy a kognitív pszichoterápiák során egyes gondolati minták változnak meg. Beck szerint bizonyos szituációk érzékelése befolyásolja, hogy az adott helyzetet hogyan éljük meg érzelmi szinten, és a gondolatok megváltoztatása (mind-change) magatartási szférában is változást eredményez. A pszichodinamikus vagy a pszichoanalitikus terápiákkal ellentétben a pszichoterápián résztvevő személyek nem tudják a viselkedésük változásának okát, és nem szembesülnek a tudattalan motívumokkal. A kognitív terápiák nagy hatékonysággal alkalmazhatók zárt közsségekben, pl. a börtönökben.

Albert Ellis elmélete szerint [Rational Emotive Therapy (RET)] az olyan mentális tartalmak, mint a nézetek, érzelmek és a viselekédés kölcsönösen függenek egymástól (interdependensek), és a pszichoterápia minzeken a szinteken dolgozhat. Így hat a pszichodinamikus pszichoterápia is: a tapasztalatok megértésére fokuszál, és "mellékhatásként" megváltoztatja a viselkedést is. Ellis híres mondása volt, hogy "ha be akarsz menni egy házba, mindegy, hogy a főbejáratot vagy a hátsóajtót használod".

Társas tanulás elmélet

Röviden a CBT-ről

Az információ feldolgozó mechanizmus (lásd az első évfolyamos tételeket!) az egyénben kognitív reprezentáció formájában rögzíti a társas helyzeteket. A szocializáció során számos torzító hatás lép fel. A posztmodern börtöntudomány a kognitív-behaviorista tréningeket vagy terápiákat (CBT) használja fel arra, hogy a fogvatartottak hibásnak tartott kognitív reprezentációt átformálja; mégpedig pozitív alternatív viselkedésmódok társas elsajátításának módszerével.
Ezek lennének a fogvatartotti programok, melyek alkalmazása a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben is egyre nagyobb teret nyer.
A fogvatartotti programok alkalmazásának három esszenciális eleme van:
- az agresszió társas tanulási elméletének ismerete
- a megfelelő motiváció
- és a bizalmi légkör
Mivel a bizalmi légkör kialakítása nagyon nehéz feladat, optimális megoldásnak tűnik, hogy egyre több – és alternatív módszereket is alkalmazó – civil szervezet jusson be a börtönökbe, és ők végezzék a pszichológiai jellegű csoportfoglalkozásokat.

Az agresszió szociális tanulási elmélete

A börtönben csak elvi szinten, és az egyéni pszichológusi meghallgatások során alkalmazható az agresszió pszichoanalitikus megközelítése. Ezen – főleg Freud nevéhez fűződő - elmélet szerint az agresszió projekció (korábbi traumák kivetítése), és elhárító mechanizmus. A neoanalitikus (vagy humanisztikus pszichológiai) felfogás szerint az agressziónak már társas (csoportos) jelentése is van: az agresszió egyfajta álarc vagy szerep, azaz a Szelf szélsőséges megnyilvánulása. (Erich Fromm elmélete, Zimbardo szimulált börtön kísérlete)
Az agresszió a szociális (társas) viselkedés egy sajátos formája. Ugyanúgy tartjuk fenn, mint a szociális viselkedés többi formáját.

Instrumentális kondicionálás

Ha az agresszív viselkedés sikeres, azaz a vonzó javak hasznos megszerzési módjának látszik, akkor az elkövető ezt a módszert fogja használni más hasonló helyzetekben is. A korábbiak során említettük az anticipáció és az anticipáció kognitív reprezentációjának szerepét. Pozitív megerősítés esetén megerősödik az agresszió tendenciája. Az emberek az agresszív viselkedés különböző formáit az instrumentális kondicionálás (ingerpárosítás) során sajátítják el. Motivációk lehetnek:
- pénz
- szociális elfogadás elnyerése
- a státusz növekedése
- a fájdalom elkerülése.
A bűnözés és a börtön szempontjából ezek a motivációk érthetőek. A fájdalom elkerülése azt jelenti, hogy a fogvatartott vagy a bűnöző életvitelt folytató személy valamilyen káros tényezőt csak a bűnözéssel tud elkerülni:
- megzsarolják a családtagjait
- a bűnözői hierarchiában fenyegetik
- elvonják tőle a kábítószert
Ezek a körülmények minden esetben társas közegben jönnek létre.

Szociális modellkövetés

Ahhoz, hogy az egyén jutalmazó tapasztalatokat szerezzen (elkerülje a büntetést) a viselkedése révén, nem csak azt kell tudnia, hogy hogyan viselkedjen, hanem azt is, hogy hogyan használja a viselkedést megfelelő módon. Bandura szerint az agresszív viselkedés új formájának elsajátítása felé vezető első lépés a modellkövetés.
Az egyének az új és komplexebb viselkedésmintákat olyan módon sajátítják el, hogy megfigyelik őket és a más személyre vagy a modellekre gyakorolt következményeit.
Ez a börtönben a prizonizáció formájában ölt testet: a fogvatartottak nem csak bűnözői modellt követik, hanem a börtönbeli legoptimálisabb magatartásmintákat is folyamatosan internalizálják.
A börtön a következő okok miatt agresszív közeg:
- a személyzet izolálja a fogvatartottakat: ez szinte minden esetben az agresszió valamilyen formájában történik meg. A személyzet és a fogvatartottak közötti íratlan szerződések szabályozzák, hogy milyen esetben fordul a kocka: mikor lesz a verbalizált legitim agresszióból („menjen be a zárkájába!”) valódi, de szintén legitim agresszió (pl. egy elkülönítés, vagy a kényszerítő eszköz alkalmazása), illetve szélsőséges esetben illegitim (vagy diszfunkcionális) agresszió (az őr „beszól” a fogvatartottnak, a fogvatartottak az őrök éjjel elverik). Ezeket a magatartásmintákat a börtönben a személyzet és a fogvatartott társas közegben a modellkövetés alapján sajátítja el.
- a börtön zárt tér: minden értelemben: térben, időben, szociálisan (kapcsolatrendszerben), folytatólagosan (kontinuitásban), a szerepek terén, a reakciók terén, a coping (stressz elleni megküzdés) kapcsán, a kábítószer-fogyasztás lehetőségeit tekintve stb. Ezért az agresszív tendenciák kiélesednek, vagy kifejezetten kockázatossá válnak.
- a reintegráció (treatment, nevelés stb.) is a fogvagtartottak életébe való beleavatkozás, azaz valamilyen szinten agresszió
- a fogvatartottak egymás közötti kommunikációja jóval agresszívabb, mint a szabad életben
- a nem foglalkoztatott fogvatartottak unaloműzésből agresszívvá válhatnak
- a totális intézmény autonómiavesztést eredményez: ez szintén az agresszív modellek hatásfokát növeli
- a személyzet tagjai között uralkodó parancs-uralmi rendszer is agresszív
Ideális esetben ezek a tendenciák a szükséges minimumig optimalizálhatók. Példa lehet erre az ideális reklasszifikáció vagy a kockázatfelmérés és a humánus légkör.

A konformizmus

A konform viselkedés az elvárásoknak megfelelő, de nem internalizált, azaz nem attitüdinális viselkedést jelent. Erre kitűnő példát szemléltetet két alapvető kísérlet: Milgram és Asch kísérletei. Mik a konformizmus fő okai?
- az egyént a többiek viselkedése meggyőzi, hogy a korábbi viselkedés nem volt helyes
- a büntetés elkerülése
A jutalom elnyerésén és a büntetés elkerülésén múlik a fogvatartottak viselkedése a börtönben, ez a következmény anticipációja. Ha azonban a fogvatartottak kellő információval rendelkeznek arról, hogy milyen következményei lesznek a proszociálisnak tűnő (vagy egyéb) viselkedésmintáiknak, hajlamosabbak lesznek őszintébben megnyilvánulni.
Aronson tanítása szerint, ha valaki bizonytalan helyzetben van, utánozza a másik viselkedését, és a hasonló szituációkban is ezt fogja alkalmazni, még akkor is, ha a minta nincs jelen. Ez a tény az oka annak, hogy a fogvatartottak olyan nehezen nyilatkoznak meg őszintén.
A fogvatartotti programoknak nem csak a motiváció a lényegi eleme, hanem a bizalmi légkör. Sokaknak visszatetszőnek tűnhet az, hogy egy fogvatartottban bízni is lehet, de nincs más út arra, hogy valóban kiszámítsuk a viselkedését.

Robert K. Merton devianciaelmélete

Robert K. Merton "forradalmi" erejű amerikai szociológus. A devinaciáról alkotott elmélete még az életében nagy tudományos elismerést váltott ki. Az elveit a nevelési gyakorlatban is alkalmazta: fia Robert C. Merton Nobel díjas közgazdász.

Robert K. Merton devianciaelmélete

Korábban a kriminálpszichológiai fejezetben már kitértünk Merton elméletére, most jobban elmélyedünk benne.

Robert King Merton (1910 - 2003) szociológus az „önbeteljesítő jóslat” kifejezés és elmélet miatt érdemelte ki, hogy híressé váljon.

Az önbeteljesítő jóslat az jelenti, hogy a maga a jóslat kimondása eredményezi azt, hogy valóra válik. Pl. a fogvatartottnek megjósoljuk, hogy nem fog visszajönni az eltávozásról, ő az eltávozáskor arra gondol, hogy már megmondták neki, hogy nem fog visszamenni, és ezért nem is megy vissza.

Ez a pszichológiában kissé összetettebb jelenség: ilyen a kognitív disszonancia redukció vagy a szelf-percepció:
- gyakran megváltozik az attitűdünk annak következtében is, hogy összhangba hozzuk a viselkedésünkkel,
- vagy: önmagunkat valóban olyannak kezdjük észlelni, amit hangoztatunk magunkról
(A szelf és az attitűd témaköréhez lásd az első évfolyamos óravázlatokat!)

Diszfunkciók

Merton másik nagyon fontos elmélete arról szól, hogy a társadalmi intézményeknek (nem csak az intézeteknek, hanem az eszmei küldetéseknek is) a funkció (lásd: Durkheim) mellett diszfunkcióik is vannak. Ami egyes embereknek funkcionálisnak tűnhet, az más embereknek diszfunkcionális és fordítva. A fiatalabb emberek a templomba járás funkciójának az ismerkedést is tekinthetik, míg az idősebbek ezt diszfunkciónak tartják. Vagy egyes börtönőrök a börtön funkciójának a retorziót tartják, míg mások erről egészen másképpen vélekednek. A fogvatartottak pl. a „missziókat” (egyházi foglalkozások) arra használják fel, hogy ekkor intézzék az egyébként kontrollálható és tiltott kereskedelmet, a személyzet – és bizonyára az egyházak képviselői is – diszfunkciónak tartják ezt a jelenséget.

Látens és manifeszt funkciók

Manifeszt (kézzel fogható) funkciónak nevezzük azt a cél és feladatot, amit megfigyelhetünk és elvárunk. Látens funkció pedig az, ami nem felismerhető (vagy inkább nem bizonyított, nem hangoztatott) és nem is szándékos.
A börtönök látens funkciói érzékelhetők:
- börtönártalmak
- korrupció
- tiltott tárgyak tartása és kereskedelme (mobiltelefon, drog, keráló stb.)
- fogvatartotti informális struktúra
Ezzel szemben sajnos a börtönnek nincsenek igazán kézzel fogható funkciói, ugyanis az izoláció és a reintegráció társadalmi hasznossága és hatásfoka relatív. Ezekkel a tényezőkkel a harmadik év során fogunk foglalkozni.

Funkcionális alternatívák

A társadalomnak sajátos stratégiái vannak a túlélésre, ez a funkcionalista felfogás. A börtönök azért jöttek létre, mert a deviáns személyeket nem lehetett tovább kiközösíteni vagy száműzni, hiszen egyre több ember lett a földön. Merton szerint azonban vannak olyan alternatív (vagy partikuláris) társadalmi intézmények, amelyek funkcionális célokat éppen olyan hatékonysággal képesek teljesesíteni a manifeszt intézmények. Ez büntetőjogi mediáció vagy az ún. alternatív büntetések alapja.
Meggondolandó ugyanakkor, hogy a börtönök a diszfunkciók nélkül valószínűleg összeomlanának. Ez a börtönlázadások egyik fontos tényezője. Ha például a fogvatartottak nem élhetnék ki az agresszív késztetéseiket a fogvatartott társaikon, hamar a személyzet ellen fordulnának, vagy ilyen tényező a börtön-medikalizáció is: ha a rengeteg kiosztott és becsempészett nyugtatót elvennénk a raboktól, valószínűleg a rabok extrém agresszív tendenciát mutatnának. A börtönt nem lehet menedzselni dinamikus funkcionalista szemlélet nélkül.

Merton devianciafogalma

Durkheim anómia fogalma a következőt takarja Merton értelmezésében: a kulturális célok és a legitim elérésük közti kontinuitás megszűnik. Magyarán a célok meg vannak fogalmazva, de jogszerűen nem lehet őket elérni. A mai magyar társadalomban ez nagyjából igaz az anyagi jólét (cél) és a meggazdagodás (elérés) kapcsolatára.
Ilyen szempontból a deviancia egy kontinuumon képzelhető el valahol a lázadás és a konformizmus között:

Az innováció azt jelenti, hogy az egyén elfogadja célt, de a megvalósítás nem az intézményesített keretek között zajlik (pl. újítás). A ritualizmus (szokásokhoz, tradíciókhoz való kötöttség, nomenklatúra-merevség, nepotizmus) azt jelenti, hogy az egyén az intézményes megvalósítási módszerekkel egyetért, de a célokról megfelejtkezik. A visszalépés az önizolációt jelenti, amikor az egyén nem ért egyet a célokkal és nem is képes alkalmazkodni az intézményes keretekhez, ilyenek lehetnek az életviteli devianciák vagy a bűnözés. A lázadás a kulturális célok és a megvalósítás kriticizmusát jelenti, és gyakorlatilag a funkcionalista álláspont egy kissé ilyennek tűnhet, ezért alkalmazható nehezen.

A deviancia típusai

Ez az egyetemista fiú (Matt Kirstein) nem hajléktalan, hanem egy tüntetésen vesz részt, ahol fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy a hajléktalanok éheznek és fáznak. A hajléktalanság nem tekinthető a devinacia típusának, hanem a devinacia egyik megjelenési formája. Néha maguk a politikai aktivisták is deviáns magatartással kívánják felhívni a figyelmet a társadalmi igazságtalanságokra. Gondolkozzunk el azon, hogy mi magunk is hányszor elmékedtünk azon, hogy devinssá válhatunk, vagy hogy milyen módon segíthetnénk az elesett embereknek. Amikor efféle gondolataink vannak, a társadalom lelkiismerete szólal meg bennünk. Embernek lenni néha nagyon nehéz dolog, a deviáns személyeknek mindig az...

Ez a kép pedig egy valódi hajléktalan nőt ábrázol, aki valószínűleg jóval idősebbnek tűnik, mint a valódi életkora. Ki gondolná, hogy ezeknek az embereknek is művelődésre van szükségük, vagy hogy nem pusztán ők tehetnek arról, hogy az utcára kerültek? Ugye gyakran gondolunk erre... Hasonló társadalmi háttere van a börtönbekerülésnek is. Ezt jól jegyezzük meg.

A deviancia típusai

A címkézés – vagy labeling – az a folyamat, amikor a devianciára fény derül. Primér deviancia az a jelenség, amikor az egyén vallomás vagy jelentés alapján deviánsnak minősül. Másodlagos deviancia, ami az elsődleges (primér) devianciát előzi meg, vagy azután következik be.
Pl.:
- a HIV+ személy elsődleges devianciája a betegség, visszamenőleges másodlagos a homoszexualitás
- az intravénás kábítószer-fogyasztó elsődleges devianciája a drogfogyasztás, másodlagos pedig a hepatitis fertőzöttség

Fontos a devianciával kapcsolatban, hogy mindig valamilyen társadalmi reakció követi. A társadalmi reakció anticipálása (előre látása) is fontos lehet, valamint az anticipált reakció kognitív reprezentációja (mit gondol az egyén a társadalmi reakció természetéről, elkerülhetőnek véli, vagy nem).

Retrospektív labelingnek nevezzük, amikor a deviáns személy rájön, hogy korábban egy bizonyos magatartástípusa deviáns volt.
Pl.:
- az előzetes fogvatartott rájön, hogy nagyon sokat hiányzott az iskolából, csavargott, és valószínűleg ez vezetett az antiszociális viselkedéshez
- ugyanígy: az előzetesen letartóztatott rájön, hogy csonka családban nőtt fel
- vagy: a fogvatartott nő rájön, hogy a családon belüli erőszak kényszeríthette a bűnözői életvitelre

A prospektív labeling azt jelenti, hogy az egyén rájön, hogy deviáns módon fog viselkedni.
Pl.:
- a banki alkalmazott nő előtt világossá válik, hogy lopni (sikkasztani) fog
- a kábítószer-fogyasztó belátja, hogy a kábítószer megszerzése érdekében már nem elég, hogy mindenét eladta, hanem lopnia is kell, súlyosabb esetben rabolnia
- a roma férfi belátja, hogyha nem kap kellő mennyiségű segélyt az önkormányzattól, kénytelen lesz lopni (ezt a zsargon csirketolvajnak vagy gázpalacktilvalynak mondja)
- a homoszexuális hivatalnok felismeri, hogy a beállítódásának megfelelő munkát nem fog találni, nem lehet vezető hivatalnok, hanem munkanélkülinek kell lennie

Mind a retrospektív, mind a prospektív labeling a társadalmi reakció észlelését jelenti, magyarán a deviáns személy tudatában van annak, hogy deviáns. A társadalom ezt a tudatosságot is érzékeli, és általában éppen ezért szankcionálja a devianciát.

A deviancia kezelésének a szankcionálás csak egy része. Számos más módszert termel ki a társadalom, legitim és illegitim formákat, amelyekkel a későbbiek során részletesen fogunk foglalkozni.

A devianciának vannak megjelenési formái, amik formailag különböznek a labelingtől. Ezek a megjelenési formák nagyon nehezen, és a tudományos alapot nélkülözve az alábbi – nem teljes felsorolású - csoportokba sorolhatók:
- életviteli devianciák (hajléktalanság, munkanélküliség, csavargás)
- szenvedélybetegségek (alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás)
- szexuális devianciák (homoszexualitás stb.)
- betegségek (HIV, HCV, TBC stb.)
- proszociális devianciák (radikális környezetvédelem, ultrafeminizmus)
- politikai devianciák (szélsőjobboldali és szélsőbaloldali megnyilatkozások, antiglobalizmus)
- szubkulturális devianciák (tetoválás, piercing, motoros bandák stb.)
- fiatalkori kulturális devianciák (punkok, party face-ek, rasták, deszkások stb.)
- vallási radikalizmus (szekták, ellenszekták stb.)

A börtöntársadalmon belül is vannak deviánsnak minősíthető magatartásformák (ezek léte pusztán hipotézis lehet):
- csicskák, köcsögök, vamzerek
- fogvatartott párti nevelők
- fogvatartott gyűlölő testületi tagok

A deviancia társadalmi alapjai

Természetes gyermeki pajkosságot vagy komoly poszt-traumatikus stressz-szindrómát okozó tevékenységet (bullying) látunk a képen?

A deviancia társadalmi alapjai

A deviancia olyan viselkedés, ami a kulturális normák megsértésében nyilvánul meg. Formális és informális társadalmi ellenőrző eszközökkel a társadalom minimalizálja vagy megelőzi a devianciákat. Egy ilyen lehetőség a deviancia medikalizációja.

A bűnözés a társadalom által elfogadott, és a társadalom által megválasztott törvényalkotó testület (a parlament) által hozott jogszabályok megsértését jelenti, ezért formálisnak tekinthető. Gyakrabban azonban a büntető törvénykönyv nem képes szabályozni a nagy bonyolultságú társadalmi jelenségeket, amelyek informális szinten mégis deviánsnak tűnnek.

A deviancia legegyszerűbb megfogalmazása rendszerelméleti jellegű:

az tenni, amit a többség nem tesz. Olyan tevékenységek, amelyeknek a megítélése nehéznek tűnik, nem biztos, hogy devianciák (pl. a transzvesztitizmus: lehet szabadidő eltöltési forma is).

A börtönben olyan formális deviáns személyek vannak, akik bűnöző életvitelt folytatnak, és ezt a tevékenységüket a társadalom érzékelte, lépéseket tett, és a személy be is került a börtönbe. Ugyanakkor a börtönben lévő személyek nagy része informális módon is deviánsnak minősíthető:
- alkoholista,
- kábítószer-fogyasztó,
- hajléktalan,
- munkanélküli,
- öngyilkos hajlamú,
- agresszív mintázatot követő,
- mozgássérült,
- értelmi fogyatékkel élő
- a többségi társadalmi konvencióktól eltérő szexuális orientáltságú (pl. homoszexuális)
stb.

A személyzet körében is előfordulnak devianciák, mint például a gambling (szerencsejáték-szenvedély), az alkohol szenvedély, a kábítószer-fogyasztás.

A deviancia társadalmi alapjai a következők:

1. A deviancia fogalmi köre mindig a társadalmi normákkal együtt változik.
- korábban a homoszexualitás elmebetegségnek, majd személyiségzavarnak minősült (a DSM I.-ben)
- korábban a gyermekeit egyedül nevelő anyák deviánsnak számítottak
- gyakran tartjuk deviánsnak a bevándorlókat fizikai megjelenésük és eltérő kulturális normáik miatt
- a cigánysággal kapcsolatban Magyarosrzágon sokáig élt a cigánybűnözésről alkotott képzet, és a társadalom egyes szegmenseiben a mai napig él
2. Az emberek azért válnak deviánssá, mert a többiek annak minősítik őket
- ez kisebb közösségekben, zárt közegben kifejezetten jellemző (börtön, iskola, munkahely)
- a deviánsnak tartott személyek identitása ellen a társadalom fellép (pl. a többségi társadalom nem veszi jó néven a meleg felvonulásokat)
- az identitás elleni fenyegetés (a stigmatizáció) szociális izolációhoz vezet, ami a devinaciáról kialakított képet erősíti (önbeteljesítő jóslat)
- egyes társadalmi csoprtok más és más megnyilvnilásokat ítélnek deviánsnak: pl. a kisgyermekes anyák a dohányzó személyeket, vagy a húsevő emberek a vegetáriánusokat (vagy pl. sokan a Hit Gyülekezetét a mai napi szektának tartják, pedig ez Magyarország harmadik legnagyobb egyháza, korábban nemzetbiztonsági eszközökkel is felléptek ellenük, és feltehetőleg a rendszerváltásban is fontos szerepet játszottak)
3. A szabályalkotás és a szabályok megszegése is társadami erőt feltételez
- a társadalom képtelen lenne a fejlődésre, ha egyes kisebbségek nem frissítenék fel a megmerevedett struktúrákat
- a rendszerváltás előtt a vállalkozás bűncselekménynek (üzérkedésnek) számított, a tiltott határátlépés pedig bűntettnek minősült, nem szabálysértésnek, de ilyen volt az üzletszerű kéjelgés és a közveszélyes munkakerülés is
- a mai társadalomban is vannak vitás tényezők: a csecsemőgyilkosság, az eutanázia és a kábítószerfogyasztás sarkalatos jelenségek, elképzelhető, hogy a jövőben ezeket a tetteket vagy megnyilvánulásokat nem a büntetőjog fogja szabályozni.
- ugyanakkor a társadalmi változások egyes új büntetőjogi alakzatok felbukkanását is eredményezik: pl. számítógépes csalás, csődbűntett stb.
- emellett a mai társadalom egyes szegmensei bűntetőjogi ezsközökkel lépnének fel bizonyos megnyilvánulások ellen: pl. a gyűlöletbeszéd vagy a bullying

A börtönben a törvény által meghatározott feladatokat kell végrehajtani. Azaz a fogvatartottakat izolálni és a lehetőség szerint reintegrálni törekszünk. Eközben a devinanciákkal kapcsolatban a következő nehézségeket éljük át:
- a társadalom nem ismeri a büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogszabályokat, ezért olyan feladatok is számon kér rajtunk, ami nem a mi feladatunk,
- a retribúció a bűnözők bűnhődésének személyes kívánását jelenti elsősorban az áldozatohoz közel álló személyeknél: egyes emberek a retribúciós késztetéseik miatt úgy gondolják, hogy a büntetés-végrehajtás túl lágyszívű
- nehéz a saját nézetrendszerünket a megtapasztalt börtönrendszerrel összeegyeztetni
- nehéz a szervezetünk álláspontját a szeretteink körében képviselni

A bullying (mobbing, hazing)

Forrás: http://postsecret.blogspot.com/

A fenti képeslapot valaki név nélkül küldte a postsecret blogra, és mintegy meggyójna benne, hogy gyerekként bizony sokat gúnyolta és csúfolta a nálánál gyengébbeket.

"Olyan gyerek voltam, aki állandóan csúfolódott a "másmilyen" gyerekekkel. Most "másmilyen" gyerekeket tanítok. Minden nap megszakad a szívem. Annyira sajnálom, hogy olyan szörnyű ember voltam gyerekkoromban. Aztán fölnövünk, és rájövünk, hogy mennyire rosszak voltunk." - biztos így van ez? Mindenki rájön, hogy rossz volt? Avagy: mi kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy rossz?

A bullying témaköre megvilágítja a deviancia-koncepció alakulását. A bullying általánosságban kortárs bántalmazást jelent, a gengesedéssel és fiatalkorú bűnözéssel dinamikus kapcsolatban van.

(Várnai Dóra cikke alapján)

Bántalmazásnak vagy bullying nevezzük azt, ha valaki hosszabb időn át, ismétlődőn bántalmaz egy (vagy több) másik személyt, azaz szándékosan sérelmet, diszkomfort érzést okoz neki. A bántalmazás további fontos jellemzője az áldozatra irányuló ismétlődő negatív, agresszív tevékenység mellett, hogy egyenlőtlen erőviszonyok esetén áll fenn, tehát általában idősebb fiatalabbat, erősebb gyengébbet, fogyatékkal élőt, a hierarchia magasabb fokán álló alacsonyabb helyzetűt bántalmaz.Általános értelemben a bullying minden egyenlőtlen erőviszonyok esetén fennálló, ismétlődően előforduló, szándékosan kellemetlen, vagy kárt okozó agresszív cselekedet a bántalmazótól az áldozat irányába.

Durkheim devianciafogalma

Durkheim a társadalmat egy emberi szervezethez hasonlította, ahol minden társadalmi csoport egy-egy emberi szervhez hasonlítható, és rendelkezik társadalmi szereppel és feladattal - azaz funkcióval. Ezek a szervek teszik lehetővé, hogy a szervezet túlélje a megrázkódtatásokat. A szolidaritást úgy értelmezte, hogy az az ember egy bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozásának érzése. Úgy vélte, hogy a szokások generálják ezt a szolidaritást, és az a társadalom, ahol nincs munkamegosztás (egyes törzseknél), nem ismeri a társadalmi csoportképződés jelenségét. Durkheim szociológus volt, tehát a társadalmi csoportokat nem társas csoportokkként értelmezte, ahogyan azt mi tesszük tanulmányink során. A társas csoporthoz való tartozást később fogjuk venni a szelf témakörénél. Durkheim a vallást a társadalmi kontroll megnyilvánulási formájának tekintette, hiszen az imák a közösségi akarat ismételt megnyilvánulását jelentik rituálék formájában. A posztmodern neodurkheimista irányzat úgy tartja, hogy a jelen társadalomban a média az, ami ilyen eszközökkel kontrollálja a társadalmat.

Durkheim devianciafogalma

A normáktól való eltérés = deviancia (szó szerint: elhajlás)

David Émile Durkheim (1858 - 1917) a modern szociológia egyik megteremtője. Durkheim egyben a szociológia funkcionalista iskolájának úttörő alakja volt.
A funkcionalizmus azt jelenti, hogy a társadalmi jelenségeket olyan szempontból kell vizsgálni, hogy azok milyen mértékben járulnak hozzá a társadalom egészségéhez és kiegyensúlyozottságához. Magyarán az egyes társadalmi jelenségeknek milyen szerepe vagy funkciója van a társadalom egészének fenntartásában. Ez lényeges elem, mert ilyen nézőpontból a devianciának nincsen előjele, morális szempontból nem ítélhető meg.

Funkcionalista szempontból a devianciának haszna is van: hiszen dinamikus egyensúlyban tartja a társadalmat.

Bálint Emese tanulmányán keresztül elemezzük a deviancia fogalomkörét.

Durkheim szerint a deviancia fontos és funkcionális egy társadalomban, mivel megteremti és fenntartja azt a rugalmasságot, amelyre a társadalomnak szüksége van ahhoz, hogy igazodjék a változó körülményekhez.

A normáktól való eltérés = deviancia (szó szerint: elhajlás)

A szociális változás (társadalmi változás) egyik mechanizmusának tekinthető a normáktól való eltérés. A társadalmi munkamegosztásban viszont azt hangsúlyozta Durkheim, hogy a bűnözés legfőbb feladata (funkciója), hogy a kollektív tudatra irányítsa a figyelmet, és kiváltsa a megtorlást és büntetést, ami viszont a társadalom kohézióját erősíti, és biztosítja azoknak a határoknak a stabilitását, amelyek a két szemben álló csoport között meghúzhatók.

Ellenőrzött mennyiségű bűnözés

Az ellenőrzött mennyiségű bűnözés a szociális élet stabilitásának nagyon fontos eszköze is lehet. A deviancia megnyilvánulása tehát a kulturális kontextust megváltoztathatja, néhány esetben akár új kulturális minták kialakulásához is vezethet.

Mens sana in corpore sano – ép testben ép lélek

A „mens sana in corpore sano” alapelve vitathatatlan, viszont az a meghatározás, hogy mikor ép a test vagy a lélek, az évezredek folyamán nemegyszer módosult. Amit az egyik korszak egészséges megnyilvánulásnak tartott, azt egy másik már társadalmi, lelki vagy emberi torzulásként betegségnek minősíthette.

Foucault leírásában az elmebetegekhez való viszonyulás változásait követhetjük nyomon. A középkortól kezdve Európában az értelmi fogyatékosokat a városokon kívül, bizonyos bolondok hajójára (Narrensschiff) száműzték. Később már azzal „gyógyították” őket, hogy fogdába zárták, leláncolták őket, és állatok módjára bántak velük, mint a társadalom számára „fölösleges” egyénekkel. Ennek ellenére mégis akadtak szép számban olyanok, akik éppen furcsa viselkedésük révén nagyon szilárd és befolyásos helyet foglalhattak el egy közösségben: õk lettek a karizmatikus vezetők, próféták, szónokok. Arra is volt már példa, hogy az epilepszia isteni megnyilvánulásnak számított. A boszorkányok például „az akkori emberek, orvosok és papok szemében nemcsak bűnösök, hanem „tisztátalanok” is voltak, tehát elmebajosok, akik fertőző betegségben szenvedtek.

Normalitás

A normalitás képe, a követendő modell, olyan elemekből tevődik össze, melyek a külső testi jellemzőktől a magatartásbeli jellemzőkig mindent magukba foglalnak. Sok vonatkozik belőlük a testi ideálra, de ugyanúgy ide tartoznak az élettel kialakítandó viszony tartalma és a mindennapi folyamatokra vonatkozó szabályozó elvek is. Ezek a szabályok egy emberöltő alatt sokszor megváltoznak, és kifejezetten megváltoznak a fogvatartottak esetében, akik a bűnöző életvitelű, szabad világból egy totális intézmény zárt világába kerülnek.
Ugyanakkor korántsem biztos, hogy maga a fogvatartott a bekerülése előtt úgy gondolkodott, hogy az ő magatartása bűnözői életvitelt jelent, vagy devianciát. Mint a korábbiakban láttuk, az énképet a társas közeg alakítja, ennek megfelelően a korábban nélkülöző, „megélhetési bűnöző” fogvatartott a társadalomban számos olyan példát találhat, amit ő inkább bűncselekménynek vél, mint a saját magatartását, és némely esetben lehet, hogy igaza is van.

Ez a jelenség a börtönben akkor élesedik ki, amikor a fogvatartott ártatlannak tartja magát. Ez két dolgot jelenthet:
- úgy véli, hogy nem követte el azt a bűncselekményt, amiért foglyosítva van,
- úgy véli, hogy a társadalmi folyamatok késztették a bűnözésre.

Kolozsi Béla deviancia definíciója

Deviánsnak olyan viselkedési eltérések minősülnek, amelyek konkrét megvalósulásuk során szigorúan egyénhez kötöttek, ám közvetve mégis mindig az adott társadalmak, adott kultúrák termékei; részint azért, mert a személyiség messzemenően társadalmi impulzusokból is építkezik, részint pedig azért, mert az egyes társadalmi közösségekben előforduló deviációk aránya stabil, az adott közösségre nézve jellegzetes.

A deviancia főbb fogalmi jellemzői tehát:
- a megvalósulása egyénhez kötött: ezért gyakran az egyént okoljuk
- kulturális termék, mert:
- a személyiség a társas közegből épül fel (szocializáció)
- az adott társadalomra jellegzetes a deviancia aránya és fajtája

A büntetés társadalmi szerepe

Nachman Ben-Yehuda szerint a büntetés társadalmi szerepének meghatározásakor legelőször a deviancia fogalmát kell tisztáznunk és megértenünk a közösségben kifejtett kohéziós erejét.

Emile Durkheim értelmezésében a deviancia nem marginális jelenség, hanem inkább központi, mert értelemszerűen magában foglalja a szabályok megsértését, ezzel párhuzamosan pedig a morális és társadalmi határok értelmezését.

Durkheim konklúziója: a deviancia minden egészséges társadalom szerves része. A deviáns személy és társadalmi környezete közötti konfliktus akkor következik be, amikor az egyén nem fogadja el azt, amit a többiek fontosnak tartanak, vagy nem követi a közösség értékrendszerét (közös eszméket, a mindennapi viselkedés elveit, az általános életviteli mintát, íratlan szabályokat, törvényeket, hagyományokat, elvárásokat), a közösség viszont nem tolerálja az ő viselkedését. A következtetéshez még az is hozzátartozik, hogy a deviancia jó és funkcionális, mivel ez a társadalmi változás egyik mechanizmusa. Fő funkciója, hogy megalkotja és fenntartja azt a rugalmasságot, amelyre a társadalomnak szüksége van, hogy önmagát a változó feltételekhez igazítsa.

Kriminálpszichológia

Lombroso könyvében található illusztráció

Kriminálpszichológia:

bűnügyi lélektan: bűncselekményekkel (tulajdon ellen elkövetett, erőszakos, szexuális, bandában elkövetett bűntettekkel, szervezett bűnözéssel, terrorcselekményekkel vagy politikai bűnözéssel stb.) kapcsolatos tartós vagy aktuális motívumok (pl. bosszú), bűnözési szándékok, személyes hajlamok stb. – feltárásával, a bűncselekmény elkövetésével (pl. jellegével, „a bűnöző kézjegye”) foglalkozó alkalmazott pszichológiai terület. Agresszív cselekmények áldozataival (viselkedésüknek az elkövetőre gyakorolt hatásával, a tett következményeivel, terápiájával) a viktimológia foglalkozik.

A büntetés-végrehajtási pszichológia nem része a kriminálpszichológiának.

Sorozatgyilkosok

Steven Egger definíciója:

Legalább három vagy négy áldozat, aztán „cooling of” periódus;
A gyilkos nem ismeri az áldozatát, mintha véletlenszerűen ölne;
Szadisztikusan dominálják az áldozatukat;
A motívum nem anyagi, hanem pszichológiai;
Az áldozat szimbolikus jelentősséggel bír a sorozatgyilkos felé, a gyilkosság módszere is erre épül;
Gyenge, érzékeny, kiszolgálgatott áldozatokat választanak a gyilkosok (prostituáltak, csavargók)

Statisztikai adatok:

- fehér bőrű, középosztálybeli, a húszas vagy a harmincas éveiben jár
- szülei fizikailag vagy érzelmileg kihasználták
-gyermekkorukban: pirománia, állatkínzás, enurézis nocturna (red-flag triád)
- agyi károsodás
- néhányan intelligensek és egyes területeken professzionálisak és sikeresek.
- a hatóságokkal és a rendőrséggel gyakran „együttműködnek”,
- sokan közülük rendőrök, katonák vagy biztonsági őrök akartak lenni, vagy voltak,
- csalási komponens: gyakran igazságszolgáltatási szakembereknek adják ki magukat, hogy az áldozatok adatihoz férjenek,
- óvatosak, gondosan megtervezett normalitás mögé rejtőznek

Okok:
Tradicionális magyarázatok: gyermekkori abúzus, genetika, neurofizioloógiás betegség, agyi sérülés, traumák, társadalmi igazságtalanság elszenvedése, érzékelése. Ezekből néhányat mindannyian átélünk. A nyitott kérdés a morális kontrol.

Stockholm-szindróma

Svédországban történt, ám a lélektanban ennél sokkal híresebbé vált az a túszdráma, amelyre 1973-ban került sor Stockholmban. Két fegyveres ember megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. Az összezártság 131 órája különös hatással volt a túszokra: annyira megkedvelték fogvatartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek jogi védelmük költségeire, sőt egy volt túsz később el is jegyezte magát az egyik bűnözővel. Azóta nevezik az áldozatoknak az őket terrorizálók iránti vonzalmát Stockholm-szindrómának.

A lélektani magyarázat szerint a Stockholm-szindróma a védekezés egyik formája. Az áldozat jól tudja, hogy sorsa fogvatartójának a kezében van, ezért megpróbálja elérni, hogy az illető elégedett legyen vele, mert így talán több esélye van a túlélésre. Ehhez azonban bele kell élnie magát a rajta uralkodó személy helyzetébe. Ha a terror sokáig tart, akkor az áldozat annyira átveheti támadójának a nézőpontját, hogy már nehezére esik elszakadnia tőle. Magyarázat lehet ez arra, hogy a sanyargatott emberek mért nem lépnek ki egy abuzív kapcsolatból.

Fogolydilemma (játékelméleti modell – párkapcsolatra is jellemző…)

Ha az egyik fogoly arra számít, hogy a másik majd kooperál és hallgat, akkor az optimális stratégia a vallomástétel, hiszen ezzel elérhető az azonnali szabadulás, miközben a másik 10 évet tölt majd a rács mögött. Amennyiben azt feltételezi, hogy a másik vallani fog, akkor is az lesz a legjobb választás, ha ő is vallomást tesz, hiszen így megúszhatja a teljes 10 éves ítéletet, és csak 6 évet kell leülnie, ahogy a másiknak is. Amennyiben persze mindketten kooperálnak és hallgatnak, akkor mindketten kiszabadulhatnának 6 hónap után.

Mindképpen a vallomás lesz a meghatározó stratégia mindkét résztvevő számára. Mindegy, hogyan dönt a másik játékos, a vallomással elkerülhető a rosszabb lehetőség. A foglyok számára sajnálatos módon pont ez fog elvezetni ahhoz a szerencsétlen végkimenetelhez, mikor mindkettő vall és mindkettő súlyos büntetést kap. Ez a fogolydilemma gyökere.

A közlegelő problémája

Alaphelyzet: a falu legelőjének nagy része kiszárad; a gazdák megbeszélik, hogy a maradékra mindenki csak egy tehenet vihet be. Ezt azonban senki sem tartja be, így a legelő elfogy és minden tehén elpusztul. Ez a klasszikus közjószág-probléma. A probléma az, hogy a gazdák egyenként profitálnak abból, ha eggyel több állatot hajtanak ki a legelőre, de a közösség összesen veszít vele. [társadalmi költség vs. egyéni költség]

Poligráfia

A poligráf, amit 1935-ben használtak először az Egyesült Államokban, azon az elven működik, hogy méri a szívverés ritmusát, a vérnyomást, a légzés ütemét és az izzadság mértékét, miközben a vizsgálat alanyának - legtöbbször egy bűncselekmény gyanúsítottjának - kérdéseket tesznek fel. A kérdések egy része érdektelen, például a kérdezett születési évére vonatkozik, egy másik része pedig olyan, amelyre válaszolva az emberek többsége nagy valószínűséggel hazudni szokott - például hogy lopott-e már valaha. A vizsgálat közben feltett kérdéseknek csak a harmadik része firtat olyan információt, ami a kérdezőt valójában érdekli. A vizsgálat alanya - némiképp egyszerűsítve a folyamat leírását - akkor megy át a teszten, ha a "valószínűleg hazudik rá"-típusú kérdésekre adott válaszai közben mutatott fizikai reakciói - emelkedő vérnyomás, erősebb izzadás - meghaladják a releváns kérdésekre adott válasz közben tapasztalhatókat.
A mostani poligráfokkal egyes források szerint 70, mások szerint akár 90 százalékos biztonsággal állapítható meg, igazat mond-e valaki. Vannak viszont olyan pszichológusok és kriminológiai szakemberek is, akik szerint a poligráfos vizsgálat olyannyira szabványosíthatatlan, hogy pontosságát még csak megbecsülni sem lehet.

Hazugság

Egyes kutatatók, így a Londoni Egyetemen oktató John Nicholson szerint naponta átlagosan kétszázszor hazudunk, ami nem feltétlenül baj, hiszen a hazugság fontos szerepet tölt be önbecsülésünk megőrzésében és mások védelmében is. Peter Stiegnitz magyar származású, Bécsben élő hazugságkutató, a Mindenki hazudik című könyv szerzője azt állítja, bizonyos esetekben egyenesen fontos a hazugság. Stiegnitz háromféle hazugságot különböztet meg: az önbecsapást (magunkról hazudunk magunknak), a másokhoz intézett hazugságot (szerelmi kapcsolatban, szülő-gyerek viszonyban) és a tömegek megtévesztésére szolgáló hazugságot, amit politikusok gyakorolnak előszeretettel. Stiegnitz ugyanakkor azt állítja, hogy - erkölcs ide vagy oda - "hazugság nélkül nem tudunk élni". És aki nem hazudik, az nem él.

CESARE LOMBROSO (1835-1909) Orvos1876-ban írta „A bűnöző” c. könyvét. Boncolás és testi stigmák alapján alakította ki a született bűnöző, vagy az atavisztikus bűnöző fogalmát.

Atavisztikus jegyek:
A fej nagyságának és formájának devianciája, ez merőben különbözik az egyén környezetében élő emberek megjelenésétől.
Az arc aszimmetriája
Rendellenességek a szemen, valamint különös ismertető jelek
Nagyra nőtt állcsont és járomcsont
A fülek szokatlan mérete, vagy nagyon kicsi, vagy eláll a fejtől, mint a csimpánzoknak.
Az orr lapos, turcsi, mint a tolvajoké lapos, a gyilkosoké csőrszerű vagy sasorr.
Az ajkak húsosak, dagadtak.
A pofazsacskó olyan, mint egyes állatoké.
A szájpadláson fejlődési rendellenességek találhatók (hüllőknél).
Az áll visszafelé fordul, vagy nagyon hosszú, vagy rövid és lapos, mint a majmoknál.
Abnormális fogazat.
Durva ráncok.
Anomáliák a hajban, és az ellenkező nemre utaló hajnövekedés.
A mellkas rendellenességei, több vagy kevesebb borda, számon felüli mellbimbó.
A külsődleges nemi szervek csökevényesek.
Igen hosszú karok.
Szám feletti ujjak vagy lábujjak.
Aszimmetrikus koponya: kiegyensúlyozatlanság az agyféltekék között.

Lombroso munkásságának összefoglalása (túlhaladott nézetek)

- az egyént kell vizsgálni, majd a statisztikai, antropológiai, szociális és ökonómiai adatokat.
- az emberi karakter szerinte biológiai alapú:
- szerinte a bűnöző agya egy korábbi fajfejlődési fázisban van, ezért a viselkedése is.
- ezt az elméletét később nevezte el: generális degeneráltság és defekt.
- a született bűnözős legfeljebb a bűnözők 1/3-át teszik ki
- kritikusai hatására vezeti be a szociális, környezeti, gazdasági vagy egyéb hatásokat.
- konzekvensen vallotta a következőket:
- a módszer objektivitása, statisztika
- pozitivizmus és determinizmus
- az alapvetése csak egy láncolat az okok sorozatában, ami az embert bűnözővé teszi

A korai anya-gyerek kapcsolat és a személyiségzavarok

Dr. Bagdy Emőke,klinikai pszichológus és tanszékvezető egyetmi tanár, a legnagyobb jelentőségű magyar szocializáció kutató

A veszélyeztetettség kezdete (korai hibás személyiségfejlődés)

A szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamata, amelynek során az egyén megtanulja megismerni önmagát és környezetét, elsajátítja az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. Ennek során humanizálódunk.

Az emberré válás: társas folyamat, a született adottságok társas kialakítása, ez kiscsoportokhoz kötött.

Kapcsolataink jellegzetessége: személyesség és kölcsönösség. A szocializáció az egész életet felölelő folyamat. Gyermekkori szocializáció: család és az anya.
A nyelv: objektiváló rendszer, a beszéd eszköze, a kultúra alapeleme.

A család az első közvetítő kiscsoport: modellek, diszpozíció (hajlamosító tényező), előkészíti a személyiséget. A család szocializációs funkciója: spontán és tudatosan irányított.
Apa: instrumentális vezető, az anya: expresszív-emotív.
A család rendszer, megfelelően vagy hibásan működhet. A család egészsége a gyermek egészségének döntő tényezője.

Társak szerepe --- teljes izoláció példája: vadonélő gyermekek

Anya nélkül: Harry és Margaret Harlow kísérlete. (1959-1965) A majmok kis ketrecben voltak, nem érintkezhettek egymással , és az anya sem volt jelen.
zavarok és börtönbeli párhuzamok:
- aktivitás nincs --- ez lesz később az inkapacitációs börtönártalom
- közönyösség --- a rabot gyakran nem érdekli a saját sorsa: izoláció, inzuláció
- testhimbálás --- "ifázás", fegyelmi zárkában lévő fogvatartott
- sebessé vakarták magukat --- falcolás
- a fejüket a ketrecbe verték --- "lefejeli a tátikát"
- másokkal szemben agresszióra képtelenné váltak --- csicska és köcsög
- szex nincs --- depriváció a börtönben
- utódnevelés nincs --- anya-gyerek körlet

SZŐRANYA (megkapaszkodás), DRÓTANYA (cuclisüveg)
- ringatás: fontos vestibuláris – limbikus inger: az idegrendszer éréséhez nélkülözhetetlen folyamat (Prescott)

Korai anya-gyermek kapcsolat (KAK)

1. biológiai kapcsolat --- születés --- köldökzsinór átvágása --- szociális kapcsolat
2. közvetlen születés utáni együttlét: az anyánál nagyon szenzitív szakasz – büntetőjogi konnotációk, illatok
3. a csecsemő figyeli az anyja arcát: közelítő és távolító, cirkuláris végtagmozgások (Brazelton) --- ez a reakciós a közelben lévő anya hangjára is megváltozik.
3.a.: ha az anya nem hajol közel: a csecsemő kivár, majd újrakezdi a mozdulatsort, ha nem kap megerősítést: „segélytelenségi periódus”: az arc elfordulása, begörbült testtartás, merevség
3.a.a.: ha az anya fölé hajol: a begörbülés azonnal megszűnik
Megkapaszkodás: oltalom és biztonság

- fogó reflex: a csecsemő a tenyeréhez nyújtott ujjat megfogja
- átkarolási reflex
- ahogy a csecsemő alszik: hason embrionális pózban
- szőrős holmi: puha bolyhos dolgokhoz való ragaszkodás, kapaszkodás

párkapcsolat: ősi modell a külső és belső fenyegetettség helyzeteiben, védelmet ígér, kontaktust nyújt, feloldja a magányt, megóv az izolációtól stb.

A harmonikus anya-gyerek kapcsolat minden későbbi érzelmi kapcsolat modellje.

Zavarok

Elutasítás: az anya nyíltan és teljesen elutasít vagy rejtetten, önmaguk előtt sem tudatos módon
Az anya éretlen, fiatal vagy a személyiségfejlődésében megállt. A gyermekben csak a nehézségek fokozódását látja. (Feszült, izgatott, az arcán nem öröm látszik) A gyerek síróssá, nyűgössé válik.
Túlzott aggodalmaskodás: az anya nem tud összehangolt napirendet kialakítani. Ez is ellenséges indulat.

René Spitz: gyermekkori hasgörcs: kólika, a gyerek görcsössége, folytonos sírása, és az anya szorongása (túlzott gondoskodása) okozza. Az anya a szorongással feszültséget sugároz a gyermekébe.

Leggyakoribb hiba: a kényeztető és a büntető magatartás váltakozása az anyánál. Különösen jellemző a börtönök anya-gyermek körleteire. (Az anyák „szalmaláng” természetűek.) Az anya segítsége esetleges, a gyermek nem tanul meg bízni. (Minden érzelem múló, törékeny, foszló és ideiglenes – ezt tanulja meg a gyerek).
Kettős érzelmi tartalmú kapcsolat alakul ki: függőségi konfliktus: később is gond lesz (nem tud lezárni, leválni).

Anyahiány betegségek: hospitalizáció, depresszió.

A szocializáció

Így ábrázolják a hétköznapi emberek a fogvatartottakat egy jelmezbálon. A kép egy - a társadalomban élő koncepció szerint ábrázolt - fogvatartottat ábrázol: csíkos ruha, bilincs, nyilvántartási szám, számonkérő gesztus. A fogvatartottak valójában nem ilyenek. Környezetükből kiragadva tűnhetnek ilyennek. A fogvatartottaknak nem csak tárgyi és társas környezetük van, amelyek hajlamosak vagyunk félreérteni, hanem fejlődéstörténetük is van: elsősorban környezetük és a hiányos szocializáció okolható azért, hogy börtönben vannak. Aki a fogvatartottakkal foglalkozik, erről nem szab elfelejtkeznie. És nem is feledkezik el: hosszabb munkatapasztalat után ez a szemlélet kialalakul. Ezen az oldalon néhány, a témával kapcsolatos jellemzőre igyekszünk rávilágítani.

A szocializáció

A szocializáció normák, készségek, ismeretek, konkrét szabályok és komplex vélekedésrendszerek elsajátítását is jelenti. A kognitív-szociális tanuláselméleti megközelítés a tanulás hátterében három összetevőt feltételez: a direkt instrukciókat, a formálást és az obszervációs tanulást.

A társas fejlődés kétoldalú folyamat
- a gyermek integrálódik egy nagyobb közösségbe
- másrészt elkülönül mint egyén

A szocializáció az a folyamat, amelyben a gyermek elsajátítja a társadalom normáit, értékeit és ismereteit. Ne feledjük a korábbi tanulmányinkat: az értékek és a normák kognitív reprezentációk, tehát konstruktumok. Ennek a deviancia tárgyalása idején lesz jelentősége.

A személyiségalakulás az az út, amelyen minden egyes gyermeknek kialakul a saját érzésvilága és viselkedése, amellyel a körülményekre reagál. Itt a körülmények kifejezés fontos: ez jelenti a szocio-ökonómiai státuszt, a SES-t. (social-economical status)

Lerner tanítása szerint a gyermek egyre fejlődő interakciós repertoárját összeegyezteti a tapasztalatival és az érzelmeivel, és ennek az eredménye lesz a személyiség. Az interakciós repertoár a temperamentum. A személyiség része az énkép (vagy a szelf), ami kognitív folyamat eredménye, és azt jelenti, hogy a gyermek hogyan értelmezi magát a társas közegben. TEHÁT A SZEMÉLYISÉG ÉS A SZELF SZINTÉN KONSTRUKTUM. (A gyermek idegrendszere a hardver, a személyiség a szoftver.)

Identifikáció

A szocializációhoz identifikációra van szükség. Az identifikáció az a folyamat, amikor arra törekszünk, hogy olyanok legyünk, olyannak látsszunk, mint a társas környezetünk fontosabb személyei.
Ez a börtön szempontjából azt jelenti, hogy a börtönadaptáció (a börtön társas környezetéhez való alkalmazkodás) önkéntelenül lezajlik. Ez azt jelenti, hogy a börtönártalmak szükségszerűen (axiomatikusan) és az egyedi fogvatartott személyisége az általános fogvatartotti értékekhez fog azonosulni (identifikálódni).
Hogy milyenek a fogvatartotti értékek, azt minimálisan két tényező határozza meg:
- a társadalom devianciáról alkotott hiedelmei, attitűdjei
- a fogvatartottakkal közvetlen foglalkozó testületi tagok elvárásai (lényegében a fogvatartotti programok)
Ezért kiemelten fontos a fogvatartottakkal folytatott tudatos, építő jellegű kommunikáció. Sajnálatos módon a világ összes börtönében szükségszerűen (esszenciálisan) jelen van az agresszió, gondoljunk itt a büntetés-végrehajtás izolációs funkciójára.
Ha az izolációs irányításként és törődésként fogjuk fel, jobb eredményeket érhetünk a fogvatartottak reintegrációjában. Az egész folyamat lényegi eleme a folyamatos kockázatfelmérés és a legalább évenkénti reklasszifikáció.

Azonosulás megfigyeléssel és utánzással

Albert Bandura elmélete szerint minden viselkedést a környezet alakít. A megfigyelésből eredő tanulás képessége a következőktől függ:
- hozzáférhetőség:
a kívánt cél vagy érték legyen hozzáférhető, magyarán legyenek fogvatartotti programok. A börtönkörnyezethez a személyzet is szocializálódik, és önkéntelenül az agresszívebb izolációs normákat közvetíti a fogvatartottak felé ennek minimálisan a hospitalizáció és az institúcionalizáció lesznek a következményei (ezekről a harmadik év folyamán fogunk bővebben tanulni…). Ha azonban a börtönbe engedjük a különböző társadalmi szervezeteket, ők egészen más normákat tudnak közvetíteni a fogvatartottak felé. EBBŐL LÁTSZIK, HOGY A REINTEGRÁCIÓ NEM LEHET PUSZTÁN A BÖRTÖN ÉS A PÁRTFOGÓK FELADATA.
- figyelem:
a gyerekek figyelmet fordítanak a modellre, és észlelik a kérdéses jelenség mozzanatait. A gyerekek a szüleikre tudnak csak figyelni, ha azok ellentmondásos értékeket közvetítenek, double bind (kettős kötés) alakulhat ki. (Valamilyen formában mindig kialakul.) A börtönben fontos ezért a következetesség. A felnőttkorú fogvatartottak érzékelik a börtön ellentmondásait, és képesek alkalmazkodni az elvárásokhoz, akár konformista módon is, azonban A FIATALKORÚ FOGVATARTOTTAK SZEMÉLYISÉGE MÉG NEM SZILÁRD, ezért tudatosan könnyebben alakítható. A figyelem felkeltésének elkerülhetetlen követelménye a megfelelő motiváció. Ha a személyzet nem eléggé motivált a normák átadásában, a fogvatartottak sem lesznek motiváltak, ezért a fogvatartotti programok kudarcra lehetnek ítélve. (Megjegyzendő, hogy a személyzet legfőbb motivációs tényezői a határidők és a juttatások. Ha ez kiegyensúlyozott, egy megfelelő alap keletkezik a fogvatartotti programokhoz.)
- emlékezet:
A megfigyelt normák akkor válnak megjegyezhetővé, ha a viselkedésnek van neve, azaz jól definiált. A fogvatartotti programoknál nem is módszertan a leglényegesebb, hanem a „börtöntapasztalat” és a realitás. Nem lehet a fogvatartottakból az egyik pillanatról a másikra normakövető személyiséget faragni, csak „baltával”: ilyen lehet például az elkülönítés vagy bármilyen kényszerítő eszköz alkalmazása. Egy börtönrezsim működésének fokmérője, hogy mennyire jellemző benne az erőszakos fellépés és a mediatív kommunikáció pozitív aránya.
- mozgásprodukció:
Túl bonyolult viselkedésformát a gyermek nem bír elsajátítani, nem fogja utánozni. A normaátadásnak folyamatosan, lépcsőzetesen kell zajlania. A gyermekeknél ezért lényeges az ÁLLANDÓSÁG. Tapasztalható, hogy a fogvatartottak többsége csonka családból származik, azaz a gyermekkorunkban mindig más ember nevelte őket, és ez nem eredményezhetett kellő identifikációt.
- motiváció:
A motiváció lényegi eleme a jutalom, vagy behaviorista kifejezéssel élve a „pozitív megerősítés”. Ennek a börtönben nem feltétlenül a jogszabályban meghatározott jutalmaknak kell lennie, hanem szóbeli dicsérettel is sokat el lehet érni, főleg a fiatalkorú fogvatartottaknál.

Internalizáció

Ha a gyermekek meg akarnak felelni a felnőttek kívánalmainak, és képesek a felnőttek reakcióit is előre látni, előrevetíteni, akkor internalizálták a felnőtt normákat. Az előrejelzés az anticipáció. Nagyon fontos, hogy a jutalmazó személy magatartása anticipálható legyen, magyarán: a börtönszemélyzet legyen kiszámítható.
A kiszámíthatóság a következőket jelenti:
- önkontroll,
- következetesség,
- határozottság,
- józanság,
- előítélet-mentesség,
- figyelmesség,
- kiegyensúlyozottság,
- empátia.
Ezek a normák nehezen tarthatóak. Filozófiai szempontból erénynek számítanak, ami életküldetést jelent. Nem képezhetnek elvárásokat, de legalább törekedni kell rájuk.
A kiszámíthatóság ugyanakkor nem a következőket jelenti:
- durvaság,
- rasszizmus,
- előítéletesség,
- kihasználhatóság,
- túlérzékenység (érzelmi labilitás).
Ezek szintén nehezen tartható, és a magánélet által befolyásolt tényezők. Ne higgyük, hogy a kinti életünket nem hozzuk be a börtönbe, és ezt a fogvatartottak nem érzékelik.

Önkontroll

Az önkontroll azt a képességet jelenti, hogy a normák által megkívánt magatartásmintát a gyermekek (és a felnőttek is!) felügyelet nélkül, egyedül is képesek követni.
Ehhez Eleanor Maccoby tanítása szerint a következőket kell elsajátítani:
- a mozgások gátlása (az aktuális cselekvést abba kell tudni hagyni, így könnyebb az újat elkezdeni)
- az érzelmek gátlása: négyéves kor körül erre a gyermekek már képesek lesznek
- a következtetések gátlása: hatéves kor körül a gyerekek már képesek a válaszaikat lelassítani
- a választás gátlása: le kell mondani egy rövid távú jutalomról a hosszabb távú cél érdekében
Látjuk, hogy az önkontroll a szocializáció esszenciája. A törvényben meghatározott reszocializációs cél csupán korlátozottan érvényesülhet, ha a fogvatartottak szocializációja nem volt teljes, ezért néha ez a cél megoldhatatlannak tűnik.

Freud (1856-1939) tanítása a pszichoszexuális fejlődésről

0-1 év: orális szakasz: a száj az örömök forrása
1-2 év: anális szakasz: a végbélnyílás az élvezetes érzékletek központja, a kontroll elsajátítása révén („szobatisztaság”)
3-6 év: fallikus (vagy klitorális) szakasz: a gyerekekben szexuális kíváncsiság alakul ki, és ez a maszturbációban nyer kielégülést. A szexuális fantáziák az ellenkező nemre irányulnak, és ez bűntudatot eredményez. Fontos itt: az ödipusz- (vagy elektra-) komplexus.
7 év – pubertás: latencia: a szexuális késztetések elnyomódnak, a gyerekek igyekszenek a felnőtt normákat elsajátítani.
Serdülőkor: genitális szakasz: a serdülők a nemi vágyaikat igyekszenek kielégíteni.

Freud a korábbi szakaszokba való visszacsúszást regressziónak nevezte, a megrekedést pedig fixációnak. Fontos ez a szexuális jellegű bűnelkövetők motívumainak megértéséhez. Mind a regresszió, mind pedig a fixáció az elszenvedett pszichotraumáig terjed. Ez a családon belüli erőszak szempontjából fontos, amit a legtöbb fogvatartott, különösen a női fogvatartottak elszenvedtek életük során. Az előzetes fogvatartás alatt az inkarcerációs sokk generálja a trauma újbóli átélését, ez a tünet a poszt-traumatikus stressz-szindróma (PTSD) egyik jellemzője. Ennek elemzése legalább pszichológusi feladat, ha nem klinikai pszichológusi. Nevelőknek, felügyelőknek csak a regresszió és a fixáció természetét kell megérteni. Ezekről a dolgokról a fogvatartott nem fog megnyilatkozni, és a zárkán belüli feszültségek fő forrását éppen ezek a traumák jelentik. Freudot ugyanakkor nem lehet pragmatikus kritika nélkül elfogadni, de tanítása örökérvényűként fogható fel, mert eszméi erélyesen befolyásolták a hétköznapi életet is, gondolatai többek között az emancipációs mozgalmak és a gender-tudományok előfutárának tekinthetők.

Erik Erikson (1902-1994) tanítása a pszichoszociális fejlődés stádiumairól

Erikson tanai az antropológiához közelítenek, fő elve az, hogy a fejlődést az identitás keresése határozza meg. Két fontos dolgot kell a szakaszok előtt tisztázni.

Krízisnek nevezzük az egész személyiséget megterhelő életeseményt vagy konfliktust (pl. házastárs halála, egzisztenciális krízis, inkarcerációs sokk).

Pszichoszociális krízis a személyiségfejlődés során kialakuló krízis, melynek bekövetkezése törvényszerű, és az eredménye a személyiségfejlődése.

Erikson ellentétpárokban ábrázolta a pszichoszociális kríziseket:

1. Első életév: bizalom a bizalmatlansággal szemben

A csecsemők megtanulnak bízni a külvilágban, az abban, hogy mások gondoskodnak róluk, avagy bizalmukat vesztik. A börtönben született gyermekeknél ez nem alakul ki, sőt a börtönön kívül született gyermekeknél sem, ha az anyjuk börtönbe vonul, vagy büntetés félbeszakítás idején szül.

2. Második életév: autonómia a szégyennel és a kétellyel szemben

A gyerekek elsajátítják az önkontrollt, és akaraterejük kifejlődik, avagy bizonytalanná válnak ezekkel kapcsolatban. Az anya-gyermek körleten ez csak korlátozottan érvényesülhet a zárt tér és az uniformizáció következtében.

3. 3-6 év: kezdeményezés a bűntudattal szemben

A gyerekek megtanulnak kezdeményezni. Ha ebben korlátozzák őket (pl. nevelő intézetekben), akkor a függetlenségi kísérleteik miatt bűntudatot éreznek.

4. 7. évtől-kamaszkorig: teljesítmény a kisebbrendűségi érzéssel szemben

A gyerekek megtanulják kompetensen és hatékonyan gyakorolni a felnőttek és a kortársaik által becsült készségeket, vagy kisebbrendűnek érzik magukat. Sok fogvatartott a gyermekkorában kimarad az iskolából, vagy az iskolában bullyingot szenved el, vagy ő maga bántalmaz más gyerekeket. Ezek a magatartásminták vagy a kisebbrendűségi érzés következményei vagy azt generálják. A bullyingről lásd az első évfolyamos jegyzeteket.

5. serdülőkor: identitás a szerepkonfúzióval szemben

A serdülők identitása a kortárs csoportban alakul ki, avagy összezavarodnak abban a tekintetben, hogy kik ők, és mit akarnak az életben. Itt nagyon fontos a szülők szerepe, hogy felismerjék, hogy a kamasz mit akar. Kulturális hatások eltérően befolyásolják ezt a folyamatot, és itt is elemi hatású a SES. Ezek a folyamatok már mindenkiben tudatosulnak, és ezekkel szembesül leginkább az előzetesen letartóztatott.

6. fiatal felnőtt kor (20-35 év): intimitás az izolációval szemben

A fiatal felnőttek intim élettársat találnak, vagy az elszigeteltséget kockáztatják. A deviáns életvitelt folytató férfiak következésképpen csak éretlen (dependens) nőt találhatnak, mert a szélsőséges életvitel nem felel meg a társadalmi normáknak. Ez azt eredményezi, hogy nem lehet kiegyensúlyozott párkapcsolatuk: egy dependens nő el fogja őket hagyni legfeljebb másfél évvel a bekerülés (lényegében az inkapacitáció) után, mert másik deviáns férfivel fog találkozni. Ez komoly krízisként jelentkezik a fogvatartottak életében. Értelemszerű, hogy a fogvatartottak izolálódnak.

7. felnőttkor: alkotóképesség a stagnálással szemben

Karen Horney tanítása szerint a kiterjedt felsőoktatási rendszer miatt a nyugati társadalmakban a serdülőkor vagy a fiatal felnőttkor kinyúlhat egészen a piacképes szakma megszerzéséig. Ezt nevezzük a moratórium időszakának. Erről a fogvatartottak esetében nem nagyon beszélhetünk.
A felnőttkor során az embereknek termékenynek kell lenniük a munkában, és fel kell nevelniük a következő generációt, vagy az eltespedést kockáztatják. A fogvatartottak a sorozatos deviancia vagy elzárás miatti izoláció miatt erre csak korlátozott formában képesek. A szabadult fogvatartottak ezért a gyermeknevelés terén is segítségre szorulnak, máskülönben ők is bűnöző életvitelt folytató gyermekeket fognak nevelni: a deviancia önfenntartó. A devianciát nem lehet megszüntetni, mert a nem deviáns társadalmi réteg nem tudna viszonyítani.

8. időskor integritás a kétségbeeséssel szemben

Meg kell tanulnunk a korábbi tapasztalatainkat időskorunkban egységes rendszerbe foglalni, és meggyőzni magunkat, hogy az életünk értelmes volt. Magyarországon a jelenleg idősödő generáció részt vett a második világháborúban, a kommunista, majd a szocialista rezsimben, és az élete vége felé megtapasztalta a rendszerváltást: folyamatosan épített és rombolt, mint minden ember, mert ez a fejlődés és a társadalmi kohézió kulcsa. Ezt nehéz elfogadni.